A KISVAKOND EREDETE
Kisvakond (csehül Krtek vagy Krteček) egy kitalált szereplő, egy rajzfilmfigura, a Kisvakond csehszlovák rajzfilm sorozat főhőse. Megalkotója Zdeněk Miler cseh rajzfilmkészítő, a Barrandov stúdió egyik munkatársa.
Az akkor 33 éves rajzoló-animátor 1954 őszén kapta azt a feladatot, hogy tervezzen oktató és nevelő célzatú filmeket gyermekek számára. A lehetséges témák között szerepelt a textilipar és a ruhagyártás bemutatása. Miler nem akart szokványos propagandafilmet készíteni. Úgy gondolta, hogy jobb megoldás, ha egy szerethető filmszereplő kalandjai során ismerik meg a gyerekek a gyártási folyamatokat. Komolyan megküzdött a feladattal, alkotói válságából egy mára legendássá vált botlás segítette ki.[1] Miler egy alkonyi séta alkalmával megbotlott egy vakondtúrásban - így született meg Kisvakond ötlete.[2]
Kisvakond 1956-ban indult útjára, a helyes főhős sok kelet-európai országban hamar óriási népszerűségre tett szert, de Németországban, Ausztriában és Kínában is.
„ | Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz."[2] | " |
- Zdeněk Miler |
A máig legismertebb első darabot „A vakond nadrágja" címmel a Velencei Filmfesztiválon mutatták be, ahol első díjjal jutalmazták.[2] Ezt további 65 epizód követte.
Bár az első változatban még beszélnk a szereplők, Miler és csapata szeretett volna egy olyan filmet csinálni, mely a gyerekek számára érthető függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszélnek, és ezt a minden részre később jellemző módon oldották meg: a szereplők szinte soha nem beszélnek, és a mondanivalójukat a némafilmekhez hasonlóan gesztusokkal, illetve érzéseket kifejező hangokkal közlik, emiatt az epizódokat nem szükséges szinkronizálni. A hangokat Miler lányai adták, és ők voltak azok, akik a részeket általában elsőként végig tudták nézni, így megmutatva, hogy a gyerekek hogyan fogadják azt.
A sorozat néhány epizódja a film készítésekor szokatlan módon tárgyalja az élet olyan dolgait, melyekről a gyerekeknek gyakran csak hamis vagy mesebeli képet közvetítettek a tévéműsorok; szinte anatómiai pontossággal mutatja be a születést, egy másik részben pedig a kisvakond autóbalesetet szenved, és majdnem meghal. Azonban mindezt a készítők olyan kedvességgel oldották meg, hogy a negatív hatás helyett az eredeti szándékot, - ami a gyerekek oktatása, megismertetése a világgal - tökéletesen el tudja érni.
Néhány hosszabb rész is készült (majdnem 30 perces), melyeknél az alkotók még szabadabbra engedték a fantáziájukat, és - főként a Kisvakond álmodik című részben - egy szürreális, Lewis Carroll Alice meséihez hasonló álomvilágot ábrázolnak.
A sorozat első részei hamar népszerűek lettek a kelet-európai országokban és Németországban, Ausztriában; de olyan országokban is, mint India vagy Kína.
Mivel a sorozat részeiben nincs beszéd így zenéje is hangsúlyt kap a történet elmesélésében, illusztrációjában. A zeneszerzők végig akusztikus és elektronikus hangszereket használtak szintetikus vagy gépi hangszerek helyett.
A sorozat jelentősebb zeneszerzői: